Elég, köszönöm szépen, elég. Napok, ááá hetek óta azon elmélkedem mit csináljak. Két pöttöm gyermekemmel vagyok itthon gyesen. Gyönyörűen megoldottam a bezártság és elzártság érzéseinek háborgásait és elfoglaltam magam, mondanom sem kell a két csöppség ultra 120%-os lefoglaltságot jelentő, mégis óriás unalom mellett. No de most nem ez a lényeg.
S.O.S. Valamit tennem kell, de nem tudom hogyan. Eddig nem okozott gondot a matek, miszerint mire mennyi jut, de most már, hogy az uramnak szinte semmi bevétele, a gyesem lópikulára nem elég. Szóval úgy érzem dühös vagyok, Nagyon Dühös. Nem azért mert nincs gazdagság, mert van. Oké lé nincs, szerelem és egészség van. Persze mit akarhatnék még. Azt, hogy mindig legyen elég lóvé arra, hogy megéljünk. Én nem remegek azon, hogy nincs a pénztárcámban egy forint se. Hiszem, hogy mindig van amire kell, és van is, de csak arra, amire rohadtul kell.
Már mindenről lemondtunk, és nem volt nagyon nehéz, legalábbis nekem nem, én nem ragaszkodom semmihez. Tudom az élet egy játszótér, ahol játszunk. Persze nem tudatosan, mert az ember főként szenved. Néha én is. Most viszont iszonyatosan mérges vagyok. Köszönöm szépen, elég a tanulásból. Mit kellene megtanulnom még ebből a kaka helyzetből, nem tudom. A saját kezembe venném az irányítást, de egyedül nem megy. Bár nem vagyok béna, mégis nagyon nehéz magamat hajtanom, de a baszogatást sem bírom. Mindegy. Munka kell azonnal, hogy elkölthessem kajára, pelenkára, rezsire. Én, egy nő oldjam meg ezt is. Nem azért, mert a férjem egy pöcs lenne. Nem. Nagyon jó kis melója volt, de már lassan egy éve haldoklik, mégsem engedte még el. Melette probálkozik, jön is be némi pénz, sajna nem sok.
Nincs bennem aggodalom, mi lesz ha ki kell költöznünk a kecóbol, az sem aggaszt, hogyan tovább. Hiszek az élet varázslatos szellemi törvényeiben, mely szerint mindig van valahogy. Az ember sosem kap olyan terhet, melyet nem bírna el. De most már tényleg elég. Nem kell több teher. Emelt fővel viselem, még szívből jövő mosoly is van az arcomon. Tudom értelmesen értelmezni a jeleket, veszem az infót és van hitem. Mégis tanulnom kell valamit. Mit, Valaki mondja meg mit. Nem látom a fától az erdőt? Sosem bonyolitok túl semmit. Sok mindent látok, sok mindenkinek segítek, ez a lételemem. Viszont, most én kérek segítséget. Munkát vagy inkább úgy fogalmaznék, hivatást.